14. fejezet~ Hármat nem értettem

Hellobello!
Hulla fáradt vagyok, de befejeztem. Egy nap híján írtam egy hónapon át ezt a részt, mai mellesleg még jóval rövidebb is, mint amennyit szoktam írni, csak úgy gondoltam itt kell befejezni. Egyébként majd egyszer a közeljövőben tényleg át fogom dolgozni a blogot. Mármint, leszedni a szereplők menüből a képeket, helyükre szöveget-kérdőívet tenni, meg hasonlók. Mindegy.
Ennyi voltam. Jó olvasást vagy mi a szöszt. Én pedig most megyek aludni, mert eldőlök. 

Naomi döbbenten ül és néz. Hogy pontosan mit, azt nem tudom, szerintem befelé bámul. Talán a nagy sötétséget, ami a fejében van. Hehehe. A humorheroldoskodást inkább máskorra kéne halasztani, mert ez most tényleg komoly. Tegnap este nem volt rá alkalmam, hogy elmondhassam neki, hogy még egy ember tud a titokról, így ma reggel, pontosabban délelőtt, amit az első tökéletes pillanat adódott, elmondtam. Ez a tökéletes pillanat, pedig reggeli – megsúgom, tízórai utáni – közben volt. Elég furcsán fogadta, mikor leültem vele szembe és benyögtem két csodaszépen megfogalmazott mondatot: „Liam Payne is tud immár, arról, hogy kik is vagyunk valójában. Véletlen volt.” Naomi egyszerűen csak az arcomba köpte a narancslevet, amit épp akkor próbált a szervezetébe juttatni. Fergeteges.
- Szóval akkor röviden a lényeg az, hogy neked ment Liam, felborított, lesett a parókád, kérdőre vont, elvonszoltad az öltözőbe, beavattad és ő ígéretet tett, hogy megtartja a titkot – hadarta el a lényeget.
- Most amúgy nem értem mit vagy úgy kiakadva – ráztam a fejem, mert így is tudnak már róla páran és így utánagondolva nem tűnik olyan vészesnek számomra, hogy még egy ember megtudja a titkot.
Naomi dühösen fújtatva bevágta a székét és kiviharzott a konyhából.
- Mellesleg Liam délután beugrik – kiabáltam utána.
Válaszra nem számítottam, nem is kaptam. A hangokból ítélve az emeletre ment. Kínomban felálltam és a hűtőig meg sem álltam. Céltalanul álldogáltam előtte, miközben a hidegtől már a hátamon is felállt a szőr, de hogy kivenni mit akarok, nem tudom. Mikor ajtócsapódást hallottam, megfogtam az első kezembe akadó ételt, ami egy sárgarépa volt, de magába enni túl snassz, így kivettem hozzá még egy doboz majonézt is. A léptek egyre közelebb és közelebb hallatszottak, majd végleg elértek ide. Nyílt az ajtó és megláttam Nate idiótán vigyorgó fejét. Mi lehet az, ami ennyire felvidította? Ha nem kérdezem meg, akkor nem is fogom megtudni vagy igen, mindegy. Vállamat megrándítottam, majd nyomtam még egy kevéske majonézt a következő falat répámra. Nate helyet foglalt a velem szemben lévő helyre, kezeit összekulcsolta, majd azon támasztotta meg a fejét és bámulni kezdett. Mikor a répám már elfogyott, akkor untam meg a fiú tevékenységét, amit szóvá is tettem.
- Miért bámulsz? – kulcsoltam össze én is ujjaimat, majd lemásoltam Nate pózát.
- Feltérképeztem az új egyetemista és tanfolyamtársam arcát – mosolygott.
- Mi van? – vontam fel szemöldököm.
- Jajj, kicsi Lala. Hát nem elfelejtetted? Vagy nem is tudtad? Egy egyetemre fogunk járni és mivel mindkettőnknek kell egy nyelvvizsga is, ezért jelentkeztem a nevedben is egy német tanfolyamra.
- Mi van? – hangom már a hisztérikus szintet ütötte.
Sokkoltak szavai. Helyettem is jelentkezett egy nyelvtanfolyamra? És ha én nem németet akarok tanulni? Egyáltalán milyen jogon tette ezt? Ilyenkor ki nem állhatom ezt a srácot.
- Tán elmondjam még egyszer? – vonta fel szemöldökét.
- Még az kéne. Először is megértettem, csak azt nem tudom, hogy miért? Milyen jogon iratkoztál fel helyettem is? Mi az, hogy te is oda fogsz járni, ahova én? Te nem az építészetire jársz? – vontam kérdőre és minden egyes kimondott szó után egyre idegesebb és mérgesebb lettem.
- Azt már tavaly befejeztem. Elfelejtetted? Amúgy is utáltam azt a szakmát. Jobban tetszik ez az irány. És ami a nyelvet illeti, tudom, hogy utálod vagy csak nem szimpatizálsz annyira a franciával és a spanyollal. Gondolkodtam még a kínain vagy mandarin, nemtom’, de valamilyen okból kifolyólag elvetettem azt – megvonta a vállát, mintha tényleg nem tudná.
- Hát te tök hülye vagy, hogy azt gondolod, elmegyek veled oda – mondtam a kelleténél hangosabban, azaz kiabáltam és dühtől forrva álltam fel az asztaltól és óriási hangzavarral toltam, vagyis csaptam be a székem és rontottam ki az étkezőből.
Már a terasz ajtónál jártam, mikor Nate beért.
- Mellesleg, hétfőn, szerdán és csütörtökön van óra – búgta a fülembe, miközben én lefagyva álltam.
Mikor visszanyertem az öntudatom, kinyitottam az ajtót és kiléptem a dermesztő hidegbe. Ha jól vettem észre, Nate követni akart, de megelőzve ezt, orrára csaptam az ajtót. Remélem eltört. Mármint nem az ajtó, hanem az orra.

Liam már egy ideje itt ücsörög a kanapénkon, de Naomi sehol. Telefonját sem veszi fel, az üzenetekre pedig nem válaszol. Pedig neki kellene beszélnie Liammel, nem nekem.
- Kérsz még? – bökök az üres poharára.
Válaszul Liam csak megrázta a fejét.
- Oké, nekem ez nagyon furcsa – szólal meg 5 perc hallgatás után.
Tény és való, hogy az elmúlt pár percben csak ültünk és néztünk mindenfelé, kerültük a szemkontaktust. Semmit nem tudtam mondani neki, pedig tényleg gondoltam mindenre, még arra is, hogy az időjárásról kezdjek beszélgetésbe vele. Ilyenkor hasonlítok teljesen Tamarára. Vagyis nem egészen, mert ők pár ember kivételével ilyen mindenkivel, én azért nem.
- Ne haragudj, csak nem tudom, mit mondhatnék vagy mit szeretnél hallani – szabadkoztam és hangomon lehetett hallani a kétségbeesést, mert olyankor sokkal magasabb.
Épp szólásra nyitotta száját, de akkor teljes erőből kicsapódott, majd becsapódott az ajtó. Annyira hangos és erőteljes volt mindez, hogy még a falak is beleremegtek. Már értem miért is vannak repedések a falon. Az előszobából a Green testvérpár veszekedését, jobban mondva ordibálását lehetett hallani.
Liam kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. Ha már bolhafing kora óta ismeri őket az ember, akkor ez tök természetesnek hat, ha őket hallgatja, amit dudorodó nyaki érrel „beszélgetnek” egymással. Egyébként Natet küldtem megkeresni Naomit és gondolom, ez nem tetszett a lánynak ezért van így kiakadva. Mármint nem az nem tetszett neki, hogy bátyja hozta, hurcolta haza, hanem hogy egyáltalán haza kellett jönnie. Gondolom, magyarul nem biztos.
- Meghoztam – tolta be Nate a húgát a nappaliba.
Naomi egy morgást hallatott, szerintem ezt szánta köszönések és lehuppant a tőlünk legtávolabb eső fotelbe. Jól hittem, az nem tetszett neki, hogy haza kell jönnie és tisztázni ezt az egészet Liammel.
- Mi most akkor magatokra hagyunk titeket.
- Liam, ne vedd szívedre, ha valami olyat mond. Előre is bocsánat az ő nevében is – szabadkoztam.
- Ha segítség kellene, akkor csak sikíts és rohanunk – kacsintott Nate és ugyan azt a módszert alkalmazva, amit előbb Naominál, kitolt a konyhába.
Ott engem leállított a pult szélénél, mint valami műbabát, amíg ő a hűtőhöz oldalazott. Kivett belőle valamit, ami ha jól láttam, akkor a reggelije volt.
- Húgod? – szólalt meg hosszas hallgatás után.
- Tessék? – kérdeztem vissza automatikusan, mert elbambultam.
- Tamara, a húgod. Itthon van? – kérdezte, lassan, tagolva a kérdést, mintha egy hülyéhez beszélne.
- Nem tudom. Miért?
- Csak úgy – vonta meg vállát és a tányért behelyezte a mosogatóba. – Szóval akkor tényleg nem jössz el a tanfolyamra, tényleg? – minden egyes kimondott szó után egyre közelebb került hozzám, míg végül az utolsónál már a leheletét éreztem az arcomon.
- Nem. Nem tudom. Igen. Talán – válaszoltam zavartan.
Jelen pillanatban két dolgot, sőt hármat nem értettem. Az első, hogy miért vagyok mostanában zavarban ha Nate-tel vagyok? A második, hogy Nate miért viselkedik annyira furcsán az utóbbi időben? És a harmadik, hogy miért érzem a száját az enyémen és miért szorult össze a gyomrom?

Második díj

Tyűűű. Nagyon szépeeen köszönöm Emy Morgan-nak! ©

Feladatok:

ü  Írj 11 dolgot magadról

ü  Válaszolj a 11 feltett kérdésre

x    Tegyél fel 11 kérdést 

x  Küld el 11 blognak  ( Ne haragudjatok, de most nem küldeném tovább senkinek )

11 dolog:

1. Ma megszállt az ihlet. Egyelőre még nem tudom mikor lesz rész.
2. Töröltem azt a blogot, amit hirtelen felindulásból hoztam létre.
3. Meteor volt a címe. Arról szólt volna, hogy miután a meteor becsapódik, csak páran élik túl. Eddig 3 szereplő maradt volna biztosan életbe. Lala, Nate és Louis.
4. Annyira jó lett volna megírni, csak rájöttem, hogy ezt sem tudom rendesen írni, akkor nem fogok belekezdeni még egybe.
5. Aztán, ki tudja? Lehet, hogy itt fog úgy folytatódni.
6. Visszaállítottam a kommenthagyási lehetőséget, de nem akar megjelenni.
7. Tele vagyok, de még ennék. Van ilyen….
8. Van instagramom kb 3 hónapja, de még csak 2 képet töltöttem fel.
9. Eldöntöttem, mit kérek érettségimre. Mit nekem az a 3 év? Legalább lesz miért túlélnem.:D
10. Mostanában megint elgondolkodtam azon, hogy ügyvéd leszek, de aztán elvetettem. Velük már Dunát lehetne rekeszteni. Gimi után húzok külföldre. #3év
11. Öhm, elhiszitek, hogy legjobban én örülnék, ha lenne új rész?

11 válaszom:

• 1. Miért szereted a 1D-t? Mert cukik, vagyis már nem annyira, inkább férfiasabbak már. Meg imcsizem a zenéjüket.
• 2. Volt mikor azt érezted, hogy csak egy mesében élsz? Per pillanat semmilyen mese nem ugrik be, csak a Phineas és Ferb. Ott a Candicera hasonlítok. Bár mostanában nem áll alkalmamban annyiszor beköpni az öcsémet. Világvége. Nemtom’, de ha ti tudtok valamilyen elcseszett, szar főszereplőről szóló mesét, akkor szóljatok…
• 3. Egy tizes skálán mennyire vagy jó a suliban? Talán 8. De nem tudom, hogy tanulásra vagy viselkedésre gondoltál…
• 4. Mi a kedvenc ételed? Áj szink, bármilyen halas dolog. Pl: Sushi.
• 5. Milyen sportot szeretsz? Röplabda és a foci
• 6.Ha tehetnéd, hova költöznél el, vagy szereted a mostani helyed? Európa nyugati, északi és déli részeire. Igazából csak a keleti és a közép-keleti részeire nem.
• 7. Ki az, akire felnézel (IDOL)? Nincs ájdolom. Felnézni is csak a nálam magasabbakra nézek fel, de őszintén, rájuk sem szoktam sűrűn.
• 8. Tudsz hangszeren játszani? Semmilyenen. De van valamilyen fafurulyám, amit olyan 1-2 évesen kaptam és néha belefújok, de akkor menekül a család. Hehehe
• 9. Kb. mikor csöppentél bele ebbe a fandom-ba? (Directioner) Hát nem tartom magam dájreksönernek. De a fiúkat 2012 nyár közepe óta követem nyomon és szeretem őket.
• 10. Mi az, amit életedben legjobban hiányolsz? Nem akarom leírni, nem igazán publikus. Szasza, Cortez
• 11. Mi az ami a legjobban idegesít az emberekben? Most? Most épp az, hogy elvárják, hogy meghallgassam minden szarságukat, de rám már nem kíváncsiak.

Változások...

Először is ki szeretném egészíteni ennek a bejegyzésnek a címét: Változások, információk, okok. Azt hiszem ennyi lenne a cím, csak nem akartam oda fentre is ilyen hosszút írni. Ha itt befejeztem a bevezető szövegelést, akkor meg is fogjátok érteni miért ezeket a szavakat használtam. Először is szólok, hogyha kicsit hebrencs lesz ez a bejegyzés, akkor az azért ilyen, mert 1, ilyen vagyok, 2, nagyjából van csak meg, hogy mit is akarok írni. Másodszor, amit olvasni fogtok, ha egyáltalán olvasni fogja valaki, az teljes egészében az én véleményem, az én személyiségem, az én hülyeségem darabkái (ki másé lenne itt?).

Hát akkor csapjunk a spenótba (csak, mert a lecsó túl snassz és amúgy sem szeretem):

ö Az első és legfontosabb tény... Már egy ideje eldöntöttem, hogy ez NEM egy One Direction fanfiction lesz. Oké, benne vannak a fiúk, de ez a blog nem egy olyan "Most aztán összejövök az egyikkel (vagy többel), aztán minden happy. Jön egy ferde éjszaka, újságcikk vagy az ex és vége a szép életnek. Később valamilyen oknál fogva, legtöbbször az, hogy rákentük az exre vagy ellöktem ám magamtól, csak azt már nem láttad vagy az újságok hülyék és csak pletykák, ne higgy nekik --> kibékülnek, élnek egy ideig és jön a terhesség 16-17-18-19 évesen, babapara, biztos elfogja hagyni, mert nem teheti tönkre a választottja életét és a banda jövőjét, de tuti nem veteti el a béjbit. Ismételten kibékülnek és vagy elvetél vagy felnevelik a gyereket. Happy end, asszem' ". De amúgy van a depi end is. Kb attól is a falra mászok már. Mindegy. A lényeg, hogy ez nem fanfiction. Énekesek, színészek, akárki híres jöhet-mehet ebben a történetben, de nem lesz óriási szerepe. Szóval aki efféle dologra számított, annak most csalódni kellett.

ö Részek. Érkezésük. Szóval nem tudom. Ez egy olyan pont, amire senki nem tudja a választ. Például a 14. részt már, amikor feltöltöttem a 13-at, elkezdtem írni, de annyira nem haladok vele, hogy a fele is alig van meg. Valamikor meg annyira megy ez az egész írásdolog, hogy 2 óra alatt simán megvagyok vele. De nem  mostanában és nem tudom mitől. Azt nem fogom felhozni, hogy iskola van, sokat kell tanulni, most figyeljetek, 11-es vagyok mégse hisztizek, hogy jajj milyen nehéz, meg minden, mert nem, pedig elég jó gimibe járok. Amúgy is este 10-kor tanulok, délutánom szabad, de részt pedig akkor sem tudok írni. Mondtam, hogy összevissza vagyok. Még én sem értettem mit írtam most. Amúgy gondoltam arra, hogy leszedem a címeket és helyükre dátumokat írnék. Nekem mindenesetre úgy könnyebb lenne, tudnám hol tart pontosan a történet. Bár most is tudom, csak írás előtt mindig vissza kell keresnem.

ö Azt hinnétek, hogy amit most fogok írni, az nem kapcsolódik ide, pedig de. Nagyon is. Elolvastam Leiner Laura Bábel c. könyvét. Eszméletlenül jó volt. Tegnap dél óta a saját Szaszámat keresem, Cortez pedig lefokozódott a második helyre. Szegény. Amúgy majd szólok, ha találtam egy Szaszát. Lényeg… Annyira tetszett, hogy ne lepődjetek meg, ha néhol hasonlóságot véltek felfedezni a szereplők tulajdonságai és szokásaik között, meg a cselekményekben. Egyelőre annyi hasonlóságot tervezek, hogy nem írom le pl. a szerelmi vallomásokat (már ha lesz). Szóóóval Szasza, ha itt vagy, akkor írj nekem!!!! ©

ö Funkciók. Nem tudom észre vettétek-e, hogy nem volt kommenthagyási lehetőség. Igazából úgy voltam vele, hogy minek? Üres volt, mindig az volt kiírva, hogy Nincsenek megjegyzések. Kérdem én, akkor minek nekem az az izé? De most, úgy döntöttem visszateszem. Ne hagyjatok cserben.©

ö Már nem tudom hol áll a fejem, de azt igen, hogy valamit tuti kifelejtettem, úgyhogy most elmegyek a konyhába egy kakóscsigáért, almáért, vízért és szalámiért, addig talán eszembe jut…. Dőzsölésem kicsit tovább tartott, mint gondoltam, de eszembe jutott egy zseniális ötlet a történet folytatását illetően. Bár nemtom’ nem így terveztem. Lehet, nyitok neki egy új blogot és átmásolom az eddig fent lévő fejezeteket és máshogy folyatom ezt is és azt is. Lehet ez lesz, mert zseniális ötletem nem hagyhatom kárba veszni. Időközben meg is nyitottam. Hehe.

ö Le fogom szedni a szereplők képeit. Csinálni fogok oda mindenkihez egy rövidke kérdőívet. Külső tulajdonságokkal meg mindennel. Könyvekben sincs szereplőkhöz kép párosítva. Itt sem lesz, pedig közel sincs egy könyvhöz sem ez az izé, amit csinálok.

ö Most már végképp azt hiszem, hogy mindent leírtam. Ja, nem. Szóval én tökre örülnék, ha kialakulna egy afféle író-olvasó kapcsolat. Kirakom oldalra a twitterem. Ha olyan kedvetek van, akkor kövessetek be. Azért nem a facebookomat rakom ki, mert nekem az túl személyes. Meg amúgy sem használom sokat, szinte semmit. És tök jó lenne, ha tudnánk beszélgetni, meg minden. Szóval ja. 

ö Becsszó, hogy ez az utolsó macskás pont. Nem szoktam bevezetőt írni, mert minek? Nem fogom leírni minden rész vagyis fejezet elejére, hogy sziasztook, jó olvasást. Gondoljátok oda. És nem írok szmájlikat, mert itt sohasem változik át olyan cuki figurává, mint szkájpon.

Így összességében, mire eljutottam ide, rájöttem, hogy lehet csak 15 fejezetes lesz ez az egész történet, óriási csavarral, amilyen még sehol sem volt soha, a végén. Remélem, azért elolvassátok ezt a bejegyzés félét és valamit meg is értetek belőle, mert őszintén, ha én olvasok valahol ilyet, akkor már kb. az első mondatnál abbahagyom. Üdvözlök mindenkit. Én most megyek, folyatom a fizika házim. Nektek pedig így a végére küldök még egy macskás jelet. ö