2. fejezet~ Inkább legyen előbb

Sziasztok csibék!:)
Hoztam részt, mert majd' kicsattanok az örömtől!!! Sikeresen vizsgáztam abból, amiből kellett, szóval HURRÁ!!
Nem is szövegelek tovább. Úgy sincs senki aki olvasná, ha pedig mégis van, akkor annak is külön örülök.:)
Óóóóriási pusszantás mindenkinek!
Zsuzsi ♥

Bánom-e, hogy így döntöttem? Még nem tudom. Négy nap múlva kiderül, hogy egy álom vagy egy rémálom lesz-e.
- Komolyaaan? Köszönööm Lala, te vagy a legjobb – szorított ölelésén Naomi.
- Rendben! Akkor Naomi, aláírnád ezeket a nyomtatványokat? – nyújtott Peter egy köteg papírt a lányhoz.
- Ugye nem kell elolvasnom? Pislogni alig van erőm.
- Nem kötelező. Átolvastam és mindent a helyén találtam, de ha szeretnéd, akkor senki nem áll utadba - Naomi egy fejrázással reagált, majd aláfirkantotta egy-egy szépen kanyarított Lucille szóval mind az 5 lapot.
Felszerelésünket gyorsan bedobáltuk egy nagyobb táskába és útra készen álltunk. A hátsókijárat felé vettük az irányt, remélve, hogy egyetlen fannal sem találkozunk. Természetesen parókáinkat még fenn hagytuk magunkon, hogy semmiképp ne bukjunk le. Naomi előttem haladt pár lépéssel, de ha kicsivel távolabb is ment volna, akkor is simán láttam volna, mert barna parókájából áradó csoki illatú felhő vonzott maga után. Peter kitárta előttünk az ajtót, mi pedig becsusszantunk a fekete BMW hátsó ülésére. Az autóban végre megszabadulhattam vörös, majdnem piros műhajamtól. Eleinte semmi bajom nem volt ezzel a színnel, de már kezdem unni. Lehet be kéne szereznem egy újat, extrábbat. Például egy kéket vagy egy lilát. Naomi is lekapta magáról barna parókájától, megrázta hosszú szőke haját, majd vállamra hajtva fejét, egyből álomra szenderült.
A hosszú úton rengeteg időm volt gondolkodni az elkövetkezendő dolgokról, mivel soha vagy csak nagyon ritkán alszom autóban. Például, milyen lesz Lucillenak a világ jelenlegi leghíresebb fiúbandájának koncertjeit megnyitni? Mennyire lesz megterhelő? Mennyi újság fog arról cikkezni, hogy „Új szerelem a láthatáron!”? Megválaszolatlan kérdések tömkelege cikázott még össze-vissza a fejemben, de kivételes módon magába szippantott az álmok világa.

***

Fogalmam sincs, hol vagyok és fogalmam sincs arról sem, hogy mennyi az idő. Vajon mennyit aludhattam? Megérkeztünk-e már? Valaki mozgolódott mellettem. Gondolom meg akart fordulni, de nem sikerült neki, ugyanis valaki megakadályozta ebben. Ez a valaki én voltam, mivel belém bokszolt. Torkomat egy mély, de nagyon hangos üvöltés hagyta el. Nagyon fájt. Jó erőben van az emberünk. Kinyitottam szemeim, majd megpillantottam bántalmazómat. Kedves barátnőm, Naomi volt.
- Miért visítasz korán reggel? – kérdezte. Hangja nagyon álmosan csengett. Hát persze, mivel én ébresztettem fel „visításommal”. Így jár az, aki korán reggel ütögetni akar.
- Te pedig, miért verekedsz reggel? – kérdeztem vissza, miközben feltápászkodtam.
- Én ugyan nem verekedtem. Meg szerettem volna fordulni, de mivel átlógtál az én térfelemre, ezért valahogy el kellett távolítanom téged – világosított fel.
- Várjunk csak! – gyorsan körbevezettem pillantásom a szobán, majd visszafordultam Naomihoz – Hogyan kerülünk mi egy szobába? Úgy emlékszem az autóban aludtam el – húztam fel szemöldököm az egekig.
- Na, ne, hogy nem emlékszel? Ja, tényleg, téged Aaron hozott fel, mert bárhogy próbálkoztunk nem keltél fel. Ráztunk, szólítgattunk, kiabáltunk, pofozgattunk, de semmi.
Nekem ebből semmi sem rémlik. Hogyan tudtam, úgy elaludni, hogy semmire nem kelek fel? Köztudott, hogy nem vagyok jó alvó és a szomszéd szobában lévő légy zümmögésére is fel tudok kelni. Talán úrrá lett rajtam a fáradtság, mivel nem sokat aludtam a turné alatt.
- Ki az az Aaron? – tényleg nem rémlett, hogy ismernék ilyen nevezetű embert.
- A testőröd – Tessék?? Minek nekem testőr? Meg tudom védeni magamat 2 évig jártam önvédelmi oktatásra, amire Naominak is kellett volna, de lusta volt hozzá.
- Miért kellene nekem testőr? Nem én vagyok a sztár.
- Most mit vagy úgy kiakadva? Nem lennél ilyen, ha láttad volna. Kaptál egy félistent, míg én 2 óriás behemótot, akik apa korúak, lehet kicsit fiatalabbak.
- Akkor sem értem. Miért kell nekem is testőr? És mi az, hogy kapni?
- Kár, hogy nem külön szobát kértem – morogta orra alatt – Szóval, Peter tegnap még az út alatt mondta, hogy kapni fogunk testőröket a One Directiontól. A miérttel én sem vagyok tisztába, szóval ne kérdezd. A hotel előtt vártak ránk. Mivel Peter elég, hogy is mondjam... Túl lagymatag, ezért kelletlenül, de rábíztunk. Pár szót váltottam vele a liftben és jó fejnek tűnik, de majd később leteszteljük.
- De ugye nem jött rá a titokra? Mert úgy emlékszem levettük a parókát – mint látszik, mindig is én voltam asz aggódóbb, én játszottam az anyuka szerepet.
- Mindegy volt. Előbb utóbb, de kiderült volna és inkább legyen előbb. Most pedig, mehetek a készülődni?
Legyintettem a fürdőszoba irányába, szabad utat adva neki. Még mindig nem értem miért jó ez. Egy testőr? Kész röhej. Mint a mondás is tartja, megszoksz vagy megszöksz. Remélhetőleg megszokom, mert megszökni, nem áll szándékomban. Nem fogom itt hagyni Naomit.